5. fejezet III. rész

 Láttam, miért hívják így. A cédrusgerendás mennyezet négy emelet magasan függött a fejünk felett, hieroglifákkal díszített faragott kőoszlopok tartották. A falakat hangszerek és ősi egyiptomi fegyverek furcsa gyűjteménye díszítette. Három emeletnyi erkély sorakozott egymás fölött, körkörösen, mindegyikről ajtók nyíltak, melyek a terem közepe felé néztek. A tűzhely olyan hatalmas volt, hogy egy kocsi könnyedén bele tudott volna parkolni, a kandallópárkány fölött egy plazma tévé, kétoldalt pedig bőrfotelek. A földön egy kígyóbőr szőnyeg feküdt, leszámítva, hogy lehetetlenül nagy volt: lehetett vagy 13 méter hosszú, és 6 méter széles - nagyobb bármilyen létező kígyó hosszánál. Az üvegfalakon át láttam, hogy van odakint egy terasz, ami körülöleli a házat. Volt rajta egy medence, egy étkező rész és egy parázsló tűzrakóhely. A Nagyterem túlsó felében pedig állt egy hatalmas dupla ajtó, mindkét ajtószárnyon Hórusz Szemével, vagy fél tucat lakattal leláncolva. Elgondolkodtam rajta, vajon mi lehet mögöttük.
 De az igazi látványosság a Nagyterem közepén álló szobor volt. Vagy 10 méter magas volt, fekete márványból készítve. Tudtam, hogy egy egyiptomi istenséget ábrázol, mert emberi teste volt és állati feje - mint egy gólyáé vagy egy darué, hosszú nyakkal és még hosszabb csőrrel.
 Az isten ősi stílusú szoknyát, vállszalagot és gallért viselt. Egyik kezében egy írópálcát - stílust - tartott, a másikban egy nyitott tekercset, mintha épp akkor írta oda a rajta levő hieroglifákat: egy ankhot - egy egyiptomi hurkos keresztet - és fölé egy téglalap szerű valamit.

 - Ez az! - Kiáltott fel Sadie. - Per Ankh.
 Hitetlenkedve bámultam rá.
 - Oké, hogy a fenébe tudod elolvasni?
 - Nem tudom - Válaszolta. - De egyértelmű, nem? A fölső izé úgy néz ki, mint egy ház alaprajza. 
 - Ezt meg honnan veszed? Az csak egy doboz - Az igazság az, hogy igaza volt. Felismertem a szimbólumot, és tényleg háznak bejárattal akart lenni az egyszerűsített képe, de ez a legtöbb  embernek nem kéne, hogy egyértelmű legyen, főleg nem a Sadie nevezetűeknek. De persze ő teljesen pozitívnak tűnt.
 - Ez egy ház - Kötötte az ebet a karóhoz. - Az alsó kép meg az ankh, az élet jelképe. Per Ankh - az Élet Háza.
 - Nagyon jó, Sadie - Amos lenyűgözöttnek hangzott. - Ez a szobor pedig az egyetlen olyan istent ábrázolja, aki még engedélyezett az Élet Házában - legalábbis általában. Felismered, Carter?
 Ebben a pillanatban beugrott: a madár egy íbisz volt, egy egyiptomi folyami madár.
 - Thoth - Válaszoltam. - A tudás istene. Ő találta fel az írást.
 - Valóban - Mondta Amos.
 - Miért állati a feje? - Kérdezte Sadie. - Mindegyik egyiptomi istennek állati eredetű a feje. Olyan bénán néznek emiatt ki.
 - Általában nem ilyen formában jelennek meg - Mondta Amos. - Legalábbis a való életben nem.
 - A való életben?  - Kérdeztem. - Na ne már. Ez most úgy hangzott, mintha már találkoztál volna velük személyesen.
 Amos arckifejezésében semmi megnyugtatót nem találtam. Olyan képet vágott, mintha valami kellemetlen idézne épp fel.
 - Az istenek sokféle alakban jelenhetnek meg - általában vagy teljesen emberi vagy teljesen állati kinézetben, de időnként olyan hibrid formában, mint amilyen ez is. Ősi hatalmak, erők, értitek, egyfajta hidak az emberiség és a természet közt. Állati fejekkel ábrázolják őket hogy megmutassák hogy egyszerre léteznek két különböző világban. Meg tudtátok ezt érteni?
 - Egy egész kicsit sem - Mondta Sadie.
 - Hmmm - Amos nem hangzott túl meglepettnek. - Igen, sok edzésre van szükségetek. Mindenesetre az előttetek levő isten, Thoth, alapította az Élet Házát, aminek ez a kúria a regionális főhadiszállása. Vagy legalábbis... ez volt. Én vagyok az utolsó tag itt a 21. Nome-ban. Mármint én voltam, amíg ti ketten ide nem értetek. 
 - Várj egy pillanatot - Olyan sok kérdésem volt, hogy nem tudtam eldönteni, melyikkel kezdjem. - Mi az az Élet Háza? Miért Thoth az egyetlen engedélyezett isten, és te miért...
 - Carter, átérzem, hogy mit érzel most - Amos megértően mosolygott. - De ezeket a dolgokat jobb napfényben megbeszélni. Aludnotok kell, és nem akarom, hogy rémálmaitok legyenek.